Gondolatok, versek, klipek - "az Élet nagy dolgairól": szerelemről, barátságról, a nagy "miért"-ekről...
2009. december 31., csütörtök
2009. október 27., kedd
Fájdalmas sebek gyógyulásáról...
„Van az úgy, hogy az embert csalódások sora éri, de akad olyan megpróbáltatás, mely térdre kényszeríti, mely teljesen megbénítja. Amikor szíven szúrják, nyilvánosan megalázzák azok, akikre vakon bízta volna életét, az ember sokáig ott fetreng az út porában, és annyi ereje sincs, hogy az ég felé emelje tekintetét, hogy nyögve sírja ki istenének szíve panaszát. Abban reménykedik, hogy az idő múlása elfedi majd a fájdalom vágta sebét, és így enyhülni fog kegyetlen kínja, de balga az ember, mert nem tudja, hogy nem akkor lesz túl a megpróbáltatásokon, ha sikerül elvetélni, kiátkozni magából múltját és vele együtt az emlékeit, hanem akkor, amikor már együtt tud élni velük.”
(Vörös liliom)
Hát érezd....
Hát nem érzed bőrödön a gondolatom?
Fényévnyi távolságok
ívén küldött impulzusok lüktető
erekben küszködött
félremagyarázhatatlan vágy...
Még hiszem, hogy van egy világ
túlzásoktól félretett utakon
rohant viharba gyűrt kapkodott
lélegzetre fojtott remegő kéz
úgy simítanék még
résnyire nyitott ajkadra percet
csendben oldott hitem
fonnám mellkasodra nyirkos tenyér
maszatolt égő bizsergésével.. feléd
fordítanám minden érzékem. Most
kell érezned! Jelre vártam. Látnom
kell még ahogy lehunyod a szemed
álmodban simogatod a kezem
és furcsa képeket rajzol testedre az éj
a szobán átviharzott testfogant kéj,
hát érezd bőrödön a gondolatom...
Eleanor
Többé sose szól...
„Aki álmomra ügyelt,
Hogyha gonosz hold kelt fel,
Ki a kedvemért jövőt remélt,
Az hogyan hagyhat el?
Aki járt minden úton,
Aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott
Többé sose szól...
A szívben, ha mennydörög,
S a szemre felhő száll,
Zápor ha szakad, új folyó ha fakad,
Mért fáj?”
(Dzsungel könyve c. musical)
Tudod, hogy szeretlek...
Tudod, hogy szeretlek, hogy hiányzol, hogy vágyom utánad, hogy fáj, hogy nehéz az élet nélküled. De neked kevés ennyi fájdalom néha azt hazudod, magadnak hazudod, hogy neked az én boldogságom a fontos. Nem, Te bosszúálló vagy, bosszút állsz, az élet helyett rajtam állsz bosszút, mintha én tehetnék, mintha valamiről is tehetnék. Azt szeretnéd, hogy hiába keressek, ne találjak nyugalmat, azt akarod, égessen és fájjon, hogy vért könnyezzen a hiányod, hogy álmatlanok, a láztól hánykolódók legyenek az éjszakáim nélküled kínpad legyen az életem, hogy pusztuljak abba, hogy nem vagy itt velem, hogy a hiányodról szóljon a nappalom, az éjszaka nélküled, legyen a halálom. Szeretsz, és mégis élet helyett vesztemet kívánod.
.kaktusz
Nem győzhetek...
Ha vak lennék, nem élném át a kéjt
- Láthatom halálom gyűrűjét kezeden -
Nem látom - csak érzem - megloptad az éjt,
Pedig jól látszik gyönyörű, szemeden…
Süketként nem hallhatnám remegve
Bájoló énekét kívánatos szádnak,
Csak belülről lüktetne rezegve
Dala, a Föld szép Angyalának.
Muszáj éreznem éltető illatod,
Lebegnem benned, úszni mámorban.
Nem sajnálom. Ártson! Legfeljebb, meghalok.
Eltűnünk lassan a ködös távolban…
Egyre érintlek, hogy hűvöst keressek,
Szeretlek, s a világ hozzám ér.
Hinni kezdek, hogy esedezhessek,
Minden veled töltött óráért.
Számon érezném az ajkad, végem lenne benned.
Édes lenne csókod, mint nektárból a méz.
Érzem, hogy mellettem kellene lenned.
Arcod maga a fegyver, és Te vagy maga a kéz.
Elmegyek, mert nem szerethetsz engem,
De akkor belőlem ugyan mi marad?
Eltaszítalak, vad csata dúl bennem.
A Szív szeret, az Ész tagad…
(Lukács Bence)