Elsiratlak gyönyörű szerelem...

Könnyek...

KÖNNYEK

Apró gyöngyszemek

gördülnek végig arcodon,

megannyi sóhaja lelkednek,

mely így szól hozzád,

s mindenkihez,

hogy érezd fájdalmát.

Megcsillan bennük a fénysugár,

s tisztán haladnak tovább

a Világ óceánjának sós kékségébe.

Lelked így kiadja mardosó fájdalmát,

s könnyed légiességgel lép tovább sérelmén,

megállítva könnyed tengerét.

Ne félj!

A rettegés megöli szereteted,

s gyötri életed,

sötétbe vonva létedet.

Kövesd inkább fájdalmad csillogó sugarát,

hallgasd mindig lelked szavát,

mely igazat szól,

mert Ö a szeretet hangja.

Van hogy könnyü,

de inkább nehéz Utat mutat,

ha reá hallgatsz nem tévedsz el

e kies Világ útvesztöiben.

Gyöngysorod Utat mutat,

s megleled igaz Önmagad.

Nem számít...

Nem számít milyen a hangod
Csak hozzám beszélj
Nem számít, hogyan mondod
Csak nekem élj!

Nem számít milyen az arcod
Szemed úgyis lelked tükrözi
Nem számít hajad, hogyan hordod
A szél úgyis átrendezi.

Nem számít, merre jársz máskor
Csak most itt legyél
Nem számítanak a percek
Várok rád bármikor
Asztalom örökké rád vár
Ülj le fáradt vándor, s egyél!

S ha itt vagy és jóllakottan ide bújsz
Én őrzöm zaklatott álmod
Csak aludj kedvesen, aludj!

(Légrády Gábor)