"...Néha kell, arra lépni, hol más nem jár, de a szívem elől úgysem futhatnék már. Néha jó, meg se látni, hogy másnak fáj, csak várni könnyen, míg a bánat elszáll.
Néha vársz egy szót s én hallgatok, néha mást ígérek s mást adok. S néha könnyen mondom, hogy többé nem látsz..."
Távolról érkeztem, úton vagyok,
Tanúnak hívom a pillanatot,
Hogy pihenni vágyom, mert kínomra nincsen szó.
Magányom őrjítő, magányom szép,
Elhiszem kegyetlen ígéretét,
Néha magam is érzem, hogy egyedül lenni jó.
De nekem tudnom kell, hogy meddig még,
Hogy meddig tart még.
De nekem tudnom kell, hogy meddig még,
Hogy meddig tart még,
Hogy a láng meddig ég.
Lennie így kell, így lesz ez jó,
Magányom szava is vigasztaló,
De félek, hogy hiába,
Félek, hogy semmit sem ér,
Sötétlő völgyeken így kelek át,
Társamul hívom a vad éjszakát,
Küzdelem kell magammal, magamért.
De nekem tudnom kell, hogy meddig még,
Hogy meddig tart még.
De nekem tudnom kell, hogy meddig még,
Hogy meddig tart még,
Hogy a láng meddig ég.
Minden hazugság fárasztó már,
Tudnom kell azt, hogy valaki vár,
Másképp rettegni kezdek, és hagyom,
Hogy vigyen az ár.
Minden hazugság fárasztó már,
Tudnom kell azt, hogy valaki vár,
Másképp rettegni kezdek, és hagyom,
Hogy vigyen az ár.
De nekem tudnom kell, hogy meddig még,
Hogy meddig tart még.
De nekem tudnom kell, hogy meddig még,
Hogy meddig tart még,
Hogy a láng meddig ég.
Remegő kezű reggeleken,
Fáradó testem jelez nekem,
De bírnom kell így is, égessen belső tűz,
Magamból többet nem adhatok,
Születnek furcsa, és őrült dalok,
Valami kínoz, valami egyre űz.
De nekem tudnom kell, hogy meddig még,
Hogy meddig tart még.
De nekem tudnom kell, hogy meddig még,
Hogy meddig tart még,
Hogy a láng meddig ég.
Engem minden szó börtönbe zár,
Mert én minden szót hallottam már,
Hát némulj meg velem, hisz beszélni szinte fáj.
Engem minden szó börtönbe zár,
Mert én minden szót hallottam már,
Hát némulj meg velem, hisz beszélni szinte fáj.
Ezt másik blogomon kaptam, kommentként, gondoltam átteszem ide, inkább itt a helye, mint Odaát ;)
Mégegyszer: köszönöm! ;)
„Amikor még velem voltál
kitágultak a határok
tükörképem láttam benned
egy elképzelt valóságot
csillogott a fénytelen éj
hozzám bújt a pillantásod.
Illúzió volt az egész …
csupán hazug látomások.
Amikor így magam hagytál
- hogy nagyon fáj, érzed, tudom -
könnyeimnek tengerhídján
vitt az utad… ˝Menj szabadon!˝
Azóta is lyukas szívvel
keresem az új világot
ahol lelkem újra éled
s önmagamra rátalálok.
Szó nincs rá, csak érzés..
Melegség örök érzés.....
Vágyódó szívem feléd száll..
Lennék a nap mi fényével néz le rád...
Lennék a szél, mi hűti szép tested, meleg éjszakán...
Lennék kertedben szép rózsaszál, illatommal csalnálak
minden, minden éjszakán..
Lennék a föld mi lépteid tartaná, kísérnélek ha kell a kerek földön át....
Lennék a levegő, mi életed ápolná, friss lennék neked, mint a bércek tetején lágy kristály mi csak neked jár...
Szó sok lehetnék, de tett csak egy lehetnék
Alkonyban legyek álmod örök körforgása, nappalok ha szakítanak álmot, az éjben újra rádtaláljak..
Vágyad legyek örök érzés, mert te nekem az vagy, szívemet égető nem múló melegség...”
Eltűnt már minden, miről álmodtál
Széthullott lassan, mint egy kártyavár
Nem kell a szép szó, itt már senkit sem vár
Úgy érzem elkéstünk és lázadnál, holnap már
Ne félj, ne szólj, ne mondd hogy jó...
Az élet nem mindig pont rólunk szól...
Rámtör hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem
Mikor hangod ébresztett fel
Csak álmom mélyén, őrzöm a lángot még
Már mindent elfújt a szél...
Ha hátat fordítasz, mert szerinted úgy igaz
Emélkül mit mondhatnék?...
Nem kell, hogy eltitkold, mi a lelkedből szólt
És nem kell szégyelld azt, mert mind értünk volt
Végül már nem hittem hogy van választás
Érzem, hogy bölcsebb lettem, nem fáj már: mondd good-bye...
Ne félj, ne szólj, ne mondd hogy jó...
Az élet nem mindig pont rólunk szól...
Rámtör hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem
Mikor hangod ébresztett fel
Csak álmom mélyén, őrzöm a lángot még
Már mindent elfújt a szél...
Rámtör hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem
Mikor hangod ébresztett fel
Csak álmom mélyén, őrzöm a lángot még
Már mindent elfújt a szél...
Ha hátat fordítasz, mert szerinted úgy igaz
Emlékül mit mondhatnék?...
Sötét szobádban fura árnyak. Csöndes magányukban csak Te rád várnak. Faliórád, óh, rég megállt már. Egyedül vagy, a csend most körbezárt.
A világ túl hangos, Még sincs semmi változás.
Te is a varázsjelre vársz.
Álmok légballonján szállsz.
Te is változni próbálsz.
Még mindig egy helyben állsz.
Egy ázott plakát torzan néz le rád. Nem harsogja már a múlt igazát. Egy ócska neonreklám villog tétován. Kiégett betűit úgy megszoktad már. Úgy megszoktuk már.
A világ túl hangos Még sincs semmi változás.
Te is a varázsjelre vársz Álmok légballonján szállsz. Te is változni próbálsz Még mindig egy helyben állsz.
Magadtól félsz, nem bízol már. Talán sokat csalódtál. Idegen a szélmalomharc Ebben a széteső világban. Óh, ez egy széteső világ!
Valamikor rád is vár Egy lázas álom, különös utazás. Földöntúli borzongás. Emléke megfog, nem ereszt el már.
