Őszinte bohóc...

A csillagokat nem érem el,
Varázsló nem vagyok.
Hiába kéred, kihűlt szívedbe
Lángot nem lophatok.
Hogy elfáradtál félúton,
Az nem az én hibám.
S ha nem álltál ki mellettem,
Most nem kiálthatsz rám.

Hiába vádolsz azzal is,
Hogy nem szerettelek.
A magam módján megpróbáltam
Mindent, amit lehet.
Meg nem valósult álmaidról
Számot nem adhatok.

A nagy produkció helyett
Egy kis dalt dúdolok.

Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Mmm, de ne rám légy mérges,
Hogyha végül senkit nem találsz.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.

Lehet, hogy egykor mást ígértem,
De most már jól tudom:
Az igazságot, mint a földet
Szét nem oszthatom.

Lelked görcsös kis csomóit
Fel nem oldhatom.
A szabadságot, mint jutalmat
Át nem adhatom.

Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Mmm, de ne rám légy mérges,
Hogyha végül senkit nem találsz.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.

Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.

Nem történt semmi...

Tárgytalan, tegnap még fontos volt, ma tárgytalan,
Józanul vigasztalom önmagam, sírni már céltalan.
Vége lett, de azért reggel éppúgy ébredek,
Nem vették tőlem el a kék eget és nem dőlt össze a világ, megyek tovább.

Nem történt semmi, csupán egy jó barát lett furcsa idegen,
Egy könnyel ragyog több a fáradt szememen, valaki rosszat tett velem Istenem.
Nem történt semmi, csupán egy felhő vonult át az egeken,
Egy könnyel ragyog több a fáradt szememen,
Istenem, pedig azt hittem ismerem!

Vártalak, tegnap még fontos volt, ma tárgytalan,
Józanul vigasztalom önmagam, sírni már céltalan.
Vége lett, de azért reggel éppúgy ébredek,
Nem vették tőlem el a kék eget és nem dőlt össze a világ, megyek tovább.

Nem történt semmi, csupán egy felhő vonult át az egeken,
Egy könnyel ragyog több a fáradt szememen, valaki rosszat tett velem Istenem.
Nem történt semmi, csupán egy jó barát lett furcsa idegen,
Egy könnyel ragyog több a fáradt szememen,
Istenem, pedig azt hittem ismerem!

Szerelem utolsó vérig / És mégis

"...Néha kell, arra lépni, hol más nem jár,
de a szívem elől úgysem futhatnék már.
Néha jó, meg se látni, hogy másnak fáj,
csak várni könnyen, míg a bánat elszáll.

Néha vársz egy szót s én hallgatok,
néha mást ígérek s mást adok.
S néha könnyen mondom, hogy többé nem látsz..."

Emlékül...

Eltűnt már minden, miről álmodtál
Széthullott lassan, mint egy kártyavár
Nem kell a szép szó, itt már senkit sem vár
Úgy érzem elkéstünk és lázadnál, holnap már

Ne félj, ne szólj, ne mondd hogy jó...
Az élet nem mindig pont rólunk szól...

Rámtör hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem
Mikor hangod ébresztett fel
Csak álmom mélyén, őrzöm a lángot még
Már mindent elfújt a szél...
Ha hátat fordítasz, mert szerinted úgy igaz
Emélkül mit mondhatnék?...

Nem kell, hogy eltitkold, mi a lelkedből szólt
És nem kell szégyelld azt, mert mind értünk volt
Végül már nem hittem hogy van választás
Érzem, hogy bölcsebb lettem, nem fáj már: mondd good-bye...

Ne félj, ne szólj, ne mondd hogy jó...
Az élet nem mindig pont rólunk szól...

Rámtör hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem
Mikor hangod ébresztett fel
Csak álmom mélyén, őrzöm a lángot még
Már mindent elfújt a szél...

Rámtör hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem
Mikor hangod ébresztett fel
Csak álmom mélyén, őrzöm a lángot még
Már mindent elfújt a szél...
Ha hátat fordítasz, mert szerinted úgy igaz
Emlékül mit mondhatnék?...

:((

:(( Nem mondhatom ki soha többé... :((

:((

Varázsjel...

Sötét szobádban fura árnyak.
Csöndes magányukban csak Te rád várnak.
Faliórád, óh, rég megállt már.
Egyedül vagy, a csend most körbezárt.

A világ túl hangos,
Még sincs semmi változás.

Te is a varázsjelre vársz.
Álmok légballonján szállsz.
Te is változni próbálsz.
Még mindig egy helyben állsz.

Egy ázott plakát torzan néz le rád.
Nem harsogja már a múlt igazát.
Egy ócska neonreklám villog tétován.
Kiégett betűit úgy megszoktad már.
Úgy megszoktuk már.

A világ túl hangos
Még sincs semmi változás.

Te is a varázsjelre vársz
Álmok légballonján szállsz.
Te is változni próbálsz
Még mindig egy helyben állsz.

Magadtól félsz, nem bízol már.
Talán sokat csalódtál.
Idegen a szélmalomharc
Ebben a széteső világban.
Óh, ez egy széteső világ!

Valamikor rád is vár
Egy lázas álom, különös utazás.
Földöntúli borzongás.
Emléke megfog, nem ereszt el már.

Egy elfelejtett szó...

1. Értünk egymás nyelvén, minden szó beszél,
Mégis másképp érted, mint ahogyan én.
Más a szó, ha mondod, más ha hallgatod,
Nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb.


2. Én tudom a dallamot, te tudod a szót,
Én mondom az igazat, és te mondod a jót.
Az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.


Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?


3. Érzem, amit érzel, látom, amit látsz,
Mégis másképp mondom, mit amit te vársz,
Gondolhatok bármit, előbb mondod ki,
Megbotlok egy kőben, s te fogsz elesni.


4. Én hordom a bal cipőt, rajtad van a jobb,
Összeköt a cipőfűző, nem egy nagy dolog.
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.


Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?


5. Szóból vannak hidak két ember között,
Csend lobbantja őket a fejetek fölött,
Mindenki mást érez minden szó mögött,
Ami nekem kéne, azt te nem tűröd.


6. Én mondom az igazat, s te mondod a jót,
Én tudom a dallamot és te tudod a szót,
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.


Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?

Várj még...

Neked

Egy úton Te meg én
Egy szív egy test egy lélek
Bárcsak éreznéd mit érzek
Bárcsak tudnád miért félek

Miért hagylak egyedül
Miközben nem engedlek el
Bárcsak tudnád
Hogy rajtad kívül más nem érdekel

Utolsó oldalak a naplómban, egy időszaknak vége
De mindig előjön a csábításod csalfa fénye
Még nem vagyok elég erős, pedig nemet kell mondanom
Érzem, hogy már így is sikerült mindent elrontanom
Túl sok volt már ,örökös tévedések megvetések
Elfedett és elfelejtettek érzelmek és szenvedések
Kifogyott a szótár az együttlét sem enyhít
És a szó hogy "szeretlek" lassan tényleg nem jelent semmit
Álmomban láttalak, mentem utánad, előttem futottál
El messzire tőlem, de mégis hozzám jutottál
Keresem ami elveszett elment tőlem máshova
Rohanok azután ami talán nem lesz az enyém soha

Nélküled szürkék a napok, az egyre múló pillanatok
Akárhogy vártam, mindig messze voltál, de lelkem újra visszavár...

Más lett a levegő, régen izott, hogyha Veled voltam
És minden szavam zenélt amikor Hozzád szóltam
Örültem, ha láttam, hogy nevetsz azon, miket írtam
És ha szomorú voltál, akkor én is veled sírtam
Tudom, hogy én hibáztam mert a tetteimmel várok
Vagy cselekszem mielőtt még biztos talajon állok
Tudom, hogy hibáztam, de kérlek hagyjad meg a reményt
Hogy nincs még vége mindennek és kaphatok egy esélyt
Magamra maradtam, és ez a pár sor most a búcsú
Örökre bennem élsz, viszont az útunk még hosszú
Bárcsak éreznéd, hogy Te vagy akit szívem mindig keresett
Búcsúzom naplóm, de talán jön majd egy újabb fejezet