"Nem tudom mit éreztem... Azt hiszem egy éles fájdalmat a mellkasomban, talán a szívemben... Mintha késsel szúrkálnának... A könnycsepp sós volt... behunytam a szemem és láttam... Láttam, ahogy hozzáér egy testhez... ahogyan végigsimogatja... láttam az arcát... az arckifejezését... És semmit nem tettem, csak hagytam, hogy megtörténjen... Hagytam, hogy hibázzon... hogy lerombolja, amit épített... bennem...
Megtörtem, mert bíztam... bíztam Benne, és legfőképpen azért, mert hittem magamban..." (Eredeti szöveg: Vándor Lélek foszlányok facebook)
Akármennyit is hazudhatsz, akárkit is húzhatsz az életedbe, van, akit képtelenség helyettesítened, egyszerűen nem fog menni. Megpróbálhatod, de hamar rájössz: Belőle csak egy van, és senki más mellett sem leszel képes úgy érezni magad, mint Mellette. Ha ezt képes vagy megérteni: többé nem keresed őt másban, többé nem próbálod elfelejteni, egyszerűen csak elfogadod, hogy lehet, az életedben senki sem lesz olyan hatással rád, mint Ő volt...
2015. október 2., péntek
"Ezek voltunk mi. Talán csak egy múló pillanat, talán ennél jóval több. Te magad voltál mindaz, amit mások egy életen át keresnek, de én megtaláltalak. Már nem akarom elfelejteni egyetlenegy percét sem. Így sem. Így sem, hogy már tudom a történet végét. Emlékezni szeretnék rá, ameddig csak élek, mert most már biztosra mondhatom azt, hogy Te magad voltál az Élet.".
"Hibáztam, elszúrtam, tudom. De Ő más volt, tényleg. Utólag is így gondolom és talán ezért fájt annyira. Pedig annyira akartam, hogy elmúljon, annyira akartam, hogy vége legyen és rá is ugyanúgy gondoljak, mint a többiekre - de nem sikerült. A mai napig nem érzem úgy, hogy tévedés lett volna. Igazi volt, valóságos, fájó, de igazi. Szerelmes voltam belé és talán valahol mélyen az egyik felem még most is az. Elengedtem, mert bármennyire is pocsékul hangzik ezt kimondani, de nem mellém való. Mármint az ő nézetei szerint, mert az enyém szerint minket Isten is egymásnak teremtett. Valakit boldoggá fog tenni, de sajnos az a valaki nem én vagyok. Mégsem bánom már egy cseppet sem. Tudod, hogy miért? Mert soha nem éreztem ilyet. Sose voltam még ennyire szerelmes senkibe, mint belé, és ha ennek az a ára, hogy fájnia kell, legyen."
