Kitépem a szívem...

Kitépem szívem, hogy ne fájjon többé,
ne váljon az érzelem soha már köddé.

Ne szeressek senkit, érzéketlen élet,
legbelül mégis kék méreg éget.

Zuhanjak a mélybe, szél vágja az arcom,
veszítsem el minden arcátlan harcom!

Váljanak könnyeim tűzpiros vérré,
Akárki, akárhogy s bármikor kérné,

Ne essek az óceán fuldokló mélyébe!
Csak ülnék ki a zord szakadék szélére!

Siralmam emésszen legbelül árván,
vérfoltok terjengnek végig a párnán.

A szívem vérzik hisz’ üres lett helye,
nem fogok érezni többé már vele.

Egyedül bolyongok, céltalan lélek,
de megérte, amiért nem haldoklom érted.