Elgondolkodtató... Bárcsak így lenne valóban...

"Nem annak a hangját fogják meghallani, aki nagyobbat ordít, hanem aki igazabbat szól. És nem az lesz a legokosabb ember, aki a gyűlöletet tudja, hanem az, aki a szeretetet és a megértést...!"

(Wass Albert) 

Már nincs...

Jó kérdések... De hogy mi a válasz rájuk... ?

"Örök barátságok, örök szerelmek szakadnak meg egyik napról a másikra, s akinek tegnap még mellkasára hajtottuk fejünket, az lehet, hogy holnap köszönés nélkül megy el mellettünk. Idegenekké válunk másodpercek töredéke alatt, s a veszteség érthetetlenségébe beleszédülünk. Hogy semmisülhet meg az a megszámlálhatatlan boldog pillanat, néhány rossz által? Hogy felejthetjük el ilyen könnyen, hogy együtt sírtunk, együtt nevettünk, együtt lélegeztünk?Miért hallgatunk mindig olyan gyilkosul, amikor baj van? Miért félünk megoldani a problémákat, miközben nem félünk villámcsapásként eltűnni mások életéből, romokat hagyva magunk után..."

              (Manna OWell)

Van ez így...

"Valójában sohasem mondunk egymásnak búcsút. Mindig ott marad valami, egy pillanat, ami még visszajöhet. Megérkezhet újra, bekopoghat akár kérdés nélkül. Ugyanis az élet tartogat meglepetéseket. Az, aki még tegnap nem volt az életed része, ma már az, a másik, aki meg rég elveszett, bármikor előkerülhet. Vannak szálak, amikről azt hiszed, már lezárultak, közben meg nem."

(Oravecz Nóra)

Tagadj, felejts el mindent, A szégyened és összes bűnödet Lapulj, múltad csak emlék, Lassan elmarad s egyre távolabbról követ.. (Ismerős arcok)

Megfakult...