Ha nagy-zajú lázban szorítom a kezed
s fegyelmezett csöndemben a hangod keresem
csak azért van, mert félek, hogy majd egyszer
egymást fölkutatnunk szavunk nem leszen..
Ha verseimbe szövöm néma vallomásom
s elhamvad bennem a zöldje szemednek
csak azért van, mert nincsen maradásom,
ha árva halántékom hiányodtól lüktet.
Ha szomjas lelkem, szomját veled oltja
s a színes semmibe veled olvadok
csak azért van, mert szívem neked mondja,
hogy fél, hogy egyszer magam maradok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése