Gondolatban, elhúz egy kéz és én csak nézek utánad
érzem volna mit tudnom kéne, de Te nem nyitod szádat
el hal a hangom meg fagy mosolyom
hideg szél fúj végig kihűlt lábnyomomon
könnyek csípik, a már piros szemem
szorul a torkom, kő nyomja szívem
kezem nyúlna kapaszkodna az ég felé és nincs ott semmi
Hogy lehet szívnek, ily fájó sebével, az úton tovább menni
miként is gyógyítsam,mit kell most tenni?
a kő maradjon inkább s a szívet kell kivenni!
/ Csak úgy/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése