Ha belém látnál, tudnád, rég nem tartom magam
legyőzhetetlennek, ki kemény, mint a kő,
de úgy szeret a szívem, ahogy tán még soha,
s a jó útra térni, hiszem, még nem késő.
Noha nem vagyok rég Isten földi mása,
züllött tévutakon önként indultam el,
s arcom morcos angyal lelkifurdalása,
szelíd lett a lelkem, ha nagy is a teher...
...
(részlet)
(részlet)
(András)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése