Add most Kedves a kezed!
Hadd érezzem az apró göböket, hadd
harapjam számhoz, hisz korai perceket
számol még a Hold sugara,
és a Nap is, a Nap is horizont
nyoszolyán szunnyad! Nézd! Csillag lények
lebegik felettünk sorsukat,
amott egy gyermeké, oly sután és megesve,
de éli a Fényt, míg lassan felemészti önmagát.
Add most Kedves a kezed!
Hisz tudnod kell, hogy néha félek magam is,
s nincs nálam esendőbb, ha
távolodni tűnik vigyázó jelünk,
a templom kettős tornya! Bár tudom, ami
odaviszi léptünk, megteszi ismét,
mert ahová magot visz a sors, nem hagyja
elveszni újra! Add most a kezed Kedves!
Hadd higgyem Veled a szót, érezzem
a fogadalmat, s mielőtt arcodra
késői fátylat borít az álom, hadd szeressem
a jövendőt, s higgyem,
hogy mi már nem tudunk másképp,
nem tudunk mást!
(fényesi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése