Ki tudja hány perc vagy hány nap az élet?
De mielőtt életem véget ér,
lesz-e még alkalmam szeretni Téged,
eljössz-e egy nap majd szívemért?
Semmit sem várok, és semmit sem kérek.
Ha rólam álmodsz, megérzem Én,
de szívemben örökké várok, remélek
míg az órán a mutató mendegél.
S ha már nincs holnap, én attól sem félek.
Nem fáj a szív, ha már nem dobog,
de ma még itt vagyok... s ameddig élek,
szeretlek... míg a nap elrobog.
(Gligorics Teréz)
1 megjegyzés:
...látva, hogy annyira kedveled Terut, megajándékozlak utolsó versével:
Rózsaszirom
Gligorics Teréz
Tegyétek le a koporsót, ne vigyétek tőlem el még messzebb.
Hadd aludjon, hadd pihenjen,
itt, ahol a sárga rózsa legszebb…
Itt fészkel a piros madár, mely dalával tanította sírni,
nem halt ő meg, csak szendereg,
ne vigyétek, jó emberek,
valakinek ki is kell azt bírni.
Tegyétek le a koporsót,
ne vigyétek tőlem el még messzebb.
Hadd aludjon, hadd pihenjen,
itt, ahol a sárga rózsa legszebb…
Itt fészkel a piros madár,
mely dalával tanította sírni,
nem halt ő meg, csak szendereg,
ne vigyétek, jó emberek,
valakinek ki is kell azt bírni.
Most nyílott ki udvarában
rózsaszínű, vén cseresznyefája.
Nagy csokrokban illatozik
szemfödőnek fehér orgonája…
Madár dalol minden ágon,
pillangó a vadvirágon repdes.
Hagyjátok itt, ne vigyétek,
ott nincsenek kertek, rétek,
itt van minden, ami neki kedves.
Szálljatok el, sötét hollók,
ne zavarja semmi örök álmát.
Sárga rózsaszirom hullik,
abból rakok feje alá párnát..
S mikor majd az új virradat
a kékszemű hajnalkára fénylik,
hadd lássa még egyszer kertjét,
S azután a szálló lelkét
könnyes szemmel kísérem az égig.
Lehullott a rózsaszirom,
szél sodorja a levelét messze.
Sárgarózsa, piros madár,
ahova megy, az ott vajon lesz-e?
Kíséri-e hosszú útján
szép csendben a heged? sírása?
Vagy csak a föld dübörgése,
s a gondtalan nevetése
annak, aki mély sírgödrét ássa.
Lengő fűzfán fecskemadár
elkísérni csicseregve várja.
Altatót zeng, amíg a föld
mindörökre őt magába zárja..
Vihetitek koporsóját,
Nem látjátok, nincs már abban lélek!
Hull a sárga rózsaszirom,
koszorúba hull a síron...
s könnyeimmel öntözöm, míg élek..
Megjegyzés küldése