Hozzám tartozol,
mint csorba késhez az él,
húsomba maródtál
szomorú szavakkal,
kiégett világunk
kín-útkövén járok,
fájó talpam lépte
indít és marasztal.
Vetett lándzsa vagyok,
erős karral dobott
lágy húsodba a lét,
szétfröccsent szavakkal
fájó sebbé égünk,
összekoccant foggal
lélegzünk egy mesét.
(Török József)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése