Sokszor vissza-vissza idézlek
Egy percre s megint búcsúzom.
Lelki szemeimmel tovább nem nézlek,
S megyek tovább a régi úton.
Mégis jó volt ami volt
Megfogni egymás kezét.
S elnézni, hogy mosolyog
Szemeidbe a csillagos ég.
Hallgatni éneklő csacsogásod
Míg szemem édes kis szádra tapad
Ahonnan üde kacagásod
Ömlött, mint a fürge patak.
Elbúcsúztunk, de nem örökre,
Gondolj reám, Isten veled!
Olykor majd meg-megremeg ajkam,
Ha meghallom nevedet.
E vers néhány hang lágy üteme
Megrezdül majd szívemen,
Mert úgy érzem már
Nem vagy nékem idegen...
(Szender Béla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése