Úgy érzem sikerült lezárni..., régi mese, csak a szerepek nem változtak, minden más igen. Már nem fáj, csak lehangol és ugyanakkor feldühít. Mától nem barát, csak egy ember, aki valaha az életem része volt. Mától csak egy felszínes ismerős, aki néha-néha felbukkan a múlt ködéből. Mától nem engedem többé, hogy elszomorítson.
Szóval: viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése