Most tanulok nálad nélkül élni,
Megszokni, hogy nincs már a csoda,
Mely megtanított karjaid közt égni,
S mit megismételt minden éjszaka.
Most tanulok lemondani rólad,
Temetni a tegnap örömét.
Nem kérdezni magamtól, hogy hol vagy,
Ha fogva tart, ha rámtör a sötét.
Most tanulom feledni az arcod,
Most tanulom feledni a hangod,
S felemelni védőpajzs gyanánt
A könnyeimtől megtisztult magányt.
Most tanulok mindent visszakérni,
Amit az élet tőlem ellopott,
Most tanulok nálad nélkül élni,
- Iszonyú rossz tanítvány vagyok!
(Kovács Erzsi)
Megszokni, hogy nincs már a csoda,
Mely megtanított karjaid közt égni,
S mit megismételt minden éjszaka.
Most tanulok lemondani rólad,
Temetni a tegnap örömét.
Nem kérdezni magamtól, hogy hol vagy,
Ha fogva tart, ha rámtör a sötét.
Most tanulom feledni az arcod,
Most tanulom feledni a hangod,
S felemelni védőpajzs gyanánt
A könnyeimtől megtisztult magányt.
Most tanulok mindent visszakérni,
Amit az élet tőlem ellopott,
Most tanulok nálad nélkül élni,
- Iszonyú rossz tanítvány vagyok!
(Kovács Erzsi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése