2009. február 28., szombat

Örökre...









Ne mondd ki ezt a szót: örökre.

Ne búsítsd senkinek szívét,

Mondd te csak azt, hogy - most szeretlek,

Mert a jövő perc nem tiéd.

Örökre. . . bús, tréfás, hazug szó.

Isten ajkára illik az.

Egy percre, míg egy csók elcsattan

Leányajkon csak ez igaz.

S ne is kívánd e szót: örökre!

Vesd meg, ki mondani meri.

A végtelenséget csúfolja,

Mert nincsenek csak percei.

Szeresd te azt, ki büszke ajkkal

Csak azt ígéri, mit megád.

Örökre. . . csak a vértelenség

Kendőzi ezzel önmagát.

Ameddig ajkad csókol, éget,

Ameddig szítja lángomat

A férfi-ajkon ez igaz csak

És hazudik, ki mást fogad.

Vesd meg, ki így susog: örökre.

Szeresd, ki csókol s nem ígér.

Örökre szánt fanyar kötésnél

Egy csókterhes perc többet ér.


(Gyóni Géza)




Nincsenek megjegyzések:

Keresés itt is - ott is...