Cím nélkül...

…mielőtt az éj bonthatatlan szálai szőnék át álmaimat,

mielőtt pilláim hosszú árnyékán megülne

a tegnap gondterhes csöndje,

még utoljára nézem,

miként hullnak a Hold ezüst-szikrái

szemed rőtpettyes bogarára…

…hízelgő dalt koszorúz sok szívben lakó ütem,

míg ábrándokba ringató lélegzeted hallik,

majd szűz-örömben fonódik csókja tenyerünknek ,

és vad vágyunk a pillanat múló táncát lejti,

majd lemállik a múltról a jelen visszhang-íve

s fátyolárnyas jövőhöz lásd kettőnk kap egy szívet...

(Vörös liliom)