Mert a butaság is többféle. Vannak értelmes emberek, kiknek lelkében az értelem
pislákoló fénye kialudt, mert szerencsétlen életkörülmények között születtek és nevelkedtek.
Vannak emberek, akik buták, mert nem tudnak uralkodni testük fölött,
elbutítja őket a szenvedély, lelkük lángját megfojtja az érzékek gőgje.
Vannak buta emberek, akik egyszerűen környezetük áldozatai. Ezeket sajnálni kell.
De az igazi butaság meglehetősen ritka, s annál veszélyesebb és reménytelenebb.
Az ember természettől értelmes lény.
Az igazi, a sötét, a reménytelen butaságot olyan érdeklődéssel
kell szemlélni, mint valamilyen ősi és félelmes természeti tüneményt, mint a kétfejű
borjút, mint a természet egy torz, érthetetlen ötletét, melynek – szó szerint –
semmiféle értelme nincsen.
Az igazi butaság feloldhatatlan.
Mi hiányzik az ilyen ember lelkében és testében?
A Szentlélek vagy bizonyos nedvek, mirigytermékek? A jód? A nemi hormon? Nem tudjuk pontosan. De amit tudnunk kell, hogy az igazi
butákat minden módon tanácsos kerülni, feltűnés nélkül védekezni kell ellenük.
Ne akard meggyőzni az ilyeneket, mert nem jóindulatúak.
A kedves, szegény hülyék
jóindulatúak; a buta ember rosszindulatú.
A hülyék Isten szegény gyermekei; a buták
a pokol szövetségesei.
A végzet ők, el kell viselni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése