„Ha már leraktál mindent ami ma fontos volt,
ha már a fekete eget uralja a Hold,
ha már vágyad szunnyad mit gyújtott a szerelem,
ha már álomtengerbe merül az értelem,
ha már pillád lezárja e zavaros világot,
gondolj ki magadnak egy másik világot,
a tündérek éjjel odarepítenek,
szeretetben és fényben megmerítenek,
meglátod szebb lesz holnap a világ,
érted nyílik majd megannyi virág.”
„Mit írjak? Fuldoklom az életben,
elhunytam testben, haldoklom lélekben,
céltalan bolyongok lenn a rögös földön,
majd felhőn ülök, várom ki "följön"
és irigyen nézem a menyország kapuját
rajtam kívül hány de hány ember lépi át.
Én még a pokolban sem kellettem,
tépázott lelkemmel szánalmat keltettem,
elkergettek- járd utad egyedül,
nézem sóváran ahogy a gerlepár repül,
utánuk repülök s a titkuk kérdezem,
de titkukkal együtt elszállt az életem.”
(H.M.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése