Két karod bezár : még itt vagyok
- a testem, s kicsit a lelkem -
ölelésed még fogva tart,
de máshol kéne már lennem.
Előtted állok, s ha akarod
veled kelek és fekszem
ágyadban lángra lobbanok,
de máshol kéne már lennem.
Hiába ringatsz el, jól tudom
csak félig enyém a vágyad
ébredek lassan, így nem lehet!
A szívem ezellen lázad.
(Mezei Katalin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése