nem adok tenyeredbe
hitetlen imát se
borostás arcot lágy
mosoly puhította
éles szavakat
nem adok holdas
körmödnek napbarnította
nyakat szigorú álladnak
titkos támaszt
se megvont vállat
nem adok ajkadnak.
érzékeny puha fészket
rebbenő szavakat
nem adok vágyba
borzongó szembeforduló
hátat simogasd
nem adok hozzád
tapadó testedbe
ijedő ölelő vágyat
nem adok suttogó éjszakát
testet
nem adok reggel
kezedbe kócosra
álmodott képeket
szeresd
nem adok szavak
köré fonódó puha
csendben tekergő
kísértést lusta
nyelvet
se csókot se szót se csendet
nem adok látomást
bőrödre csorgó
felajzott fényt
nem adok álmot
harmatos öledre
boldog könnyeket
szemet szemednek
szemedbe hulló
szürke kék létörvény
esztelen tekintet
nem adok ölelve
ziháló meleget éjjel
nem adom álmodnak
kéretlen kínlódó
vágyam
nem adok arcot
nem adok ölelést
nem adok testet
nem adok fényt
Nem kérsz.
(Juhász M. Lajos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése