Ezt másik blogomon kaptam, kommentként, gondoltam átteszem ide, inkább itt a helye, mint Odaát ;)
Mégegyszer: köszönöm! ;)
„Amikor még velem voltál
kitágultak a határok
tükörképem láttam benned
egy elképzelt valóságot
csillogott a fénytelen éj
hozzám bújt a pillantásod.
Illúzió volt az egész …
csupán hazug látomások.
Amikor így magam hagytál
- hogy nagyon fáj, érzed, tudom -
könnyeimnek tengerhídján
vitt az utad… ˝Menj szabadon!˝
Azóta is lyukas szívvel
keresem az új világot
ahol lelkem újra éled
s önmagamra rátalálok.
Szó nincs rá, csak érzés..
Melegség örök érzés.....
Vágyódó szívem feléd száll..
Lennék a nap mi fényével néz le rád...
Lennék a szél, mi hűti szép tested, meleg éjszakán...
Lennék kertedben szép rózsaszál, illatommal csalnálak
minden, minden éjszakán..
Lennék a föld mi lépteid tartaná, kísérnélek ha kell a kerek földön át....
Lennék a levegő, mi életed ápolná, friss lennék neked, mint a bércek tetején lágy kristály mi csak neked jár...
Szó sok lehetnék, de tett csak egy lehetnék
Alkonyban legyek álmod örök körforgása, nappalok ha szakítanak álmot, az éjben újra rádtaláljak..
Vágyad legyek örök érzés, mert te nekem az vagy, szívemet égető nem múló melegség...”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése