Repülni vágytál,
kellett egy újabb trófea,
leigázott, kék égen lehess
büszke Adonisz…
hideg valód borostyánba dermedt
világa vonzott hozzád,
de te nem engem akartál…
csak álmaim,
szárnyaim…
Girhes csontjaidból csonkán nőtt
néhány pihe, de tollad egy sem akadt,
hiába erőlködtél, tested
földhöz ragadt,
jöttem én,
s te repülni vágytál,
ócska bóvlit szereztél, szárnyaknak hazudtad,
hittem, mert hinni akartam,
fogtam kezed, hogy magasba húzzalak,
nem értettem, miért oly nehéz,
hisz a légben minden súlytalan…
Leigáztad a kék eget, büszke Adonisz,
megtépázott tollaim között
magányom ordít arcomba,
repülni vágytál.
(Fecske Panna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése