Reszketve fuldoklik a fény,
halálba ég a múlt
s a bűnös vágyak tengerén
az ár, apállyá simult…
Szememben elvetélt a hold,
a kíntól lüktet megint
szomorú íriszem ragyog
tükrében homály tekint.
Angyali szárnyam elfáradt
a testvér-fájdalomban,
könnyeim hulláma ringat
tömegsír-magányomba.
Napestig űz a gyötrelem,
míg végül összeesek
s álomba hulltan keresem
az engem óvó kezed.
A csontig égett hitemben
keresem hitedet,
s a fájdalom, ha megpihent
elhagyja szívemet.
(Vörös liliom)
1 megjegyzés:
Kedves Liberty,
köszönöm, hogy általad, több lehetek! :)
Szeretettel: Daniela
Megjegyzés küldése