Angyali szárnyam elfáradt...

Reszketve fuldoklik a fény,

halálba ég a múlt

s a bűnös vágyak tengerén

az ár, apállyá simult…

Szememben elvetélt a hold,

a kíntól lüktet megint

szomorú íriszem ragyog

tükrében homály tekint.

Angyali szárnyam elfáradt

a testvér-fájdalomban,

könnyeim hulláma ringat

tömegsír-magányomba.

Napestig űz a gyötrelem,

míg végül összeesek

s álomba hulltan keresem

az engem óvó kezed.

A csontig égett hitemben

keresem hitedet,

s a fájdalom, ha megpihent

elhagyja szívemet.

(Vörös liliom)