mint patikus a gyógyírt az éj méricskéli a tűnő álmot
parányit, hogy meg ne ártson
és majd ha a hajnal jön -
a józanító reggel minden bajával, örömével
- nyelvem alatt édes-keserűn
sejtelmes ködbe takarva mint messze tűnő emlék
ismeretlen arcod, ízed még velem marad...
(Kaskötő István)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése