Ha arcomról lemállik a világ verejtéke
és nevetve sírok vagy sírva nevetek
bocsáss meg nekem, de átszúrt szívvel élek
az eleven sebekbe még beleremegek.
Ha görnyedt hátamon cipelem a sorsom
és darabokra hullok minden nap alatta
Te finoman csókold büszke homlokom
s az üszök kín alól emeljen fel ajkad.
Ha látnád, hogy a bánat ellep, eltemet
s a szálakra bomló múltam örök harc
ölelj magadhoz, de komor életemnek
értelme se legyen, míg csak Te nem adsz.
Ha lelkem zavarában bújik meg a csendem
és dőlt betűk közé préselem a szívem
légy Te az Isten rám hulló kegyelme
találjam meg benned rég elvesztett hitem.
(Vörös liliom)
2 megjegyzés:
Hmm. Ez nagyon tetszik. Mondtam már hogy imádom Vörös liliom írásait? Annyira jól eltalálja hogyan fejezze ki magát.
Kiscsajos :))
Láthatod h. nekem is tetszenek a versei... ezek tele vannak tűzzel, odaadással... kristálytiszta érzelmekkel.
Tudod, hogy járt már Ő is nálam ;)
Büszke vagyok rá, de tényleg ;)
Megjegyzés küldése