|
Ez már nem szerelem többé, nem két ember | | kötése, keringő tánca egymás ellen, | | kemény harc, ölbeli elnyugvás cseréje | | s változó viszonylat: tőle vagy feléje.
| | | Magány és párosság itt üres szavak csak, | | itt már az érzékek csak befele hatnak, | | egymást ha kívánjuk látni: elégséges | | állítani tükröt a magunk szeméhez.
| | | Aki rádnéz, rajtad engem is fölismer, | | s érzékeljük egymást érzékszerveinkben. | | Kettőnkkel lehet csak dolga a halálnak: | | egyőnkre se támad, egyőnkre ha támad.
| | | Ellened hibázom? Magam ellen vétek! | | Így tekintsd, ha olykor félre-útra lépek. | | S aki magát rontja, pusztul igazán csak, | | s a fő-fő lázadó maga ellen lázad. –
| | | Ez már nem szerelem: sors ez, születetté, | | aki kettős vágyból válik maga-eggyé, | | aki kettőt hordoz, s őket ha nem őrzi, | | mindenképp a saját bajait tetézi.
(Csorba Győző)
| | |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése