Tudom, szerelmed lázadó madár.
Nem zabolázza meg sem babusgatás, sem
kalitka. Sorsa hirtelen halál.
S addig? Naponta változó halálnem.
Naponta állsz rugós bicskák elé
vagy semmisülsz meg harmincféle nászban,
pengét emel rád minden Don José
s öngyulladásod pusztít, hol csak ágy van.
Nem kárhoztatlak én vadságodért
s nem félek tőle. Végleg elfogadtam.
Letörlöm csókjaid nyomán a vért
s visszacsókollak, nálad is vadabban.
(Baranyi Ferenc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése