Azt hiszed, a távolból nem érzem,
megalvadt bánatodban hányszor gondolsz rám,
hogy csöndre tanítva odaadó lelked
magadba bolyongsz késő éjszakán?
Azt hiszed, a távolból nem hallom,
hogy menedékért könyörög a szíved,
hogy kín sorvasztja minden gondolatod,
ha elillan a bennem vetett hited?
Azt hiszed, a távolból nem tudom,
hogy szemedből a könny nem apad el,
hogy magányod mélyén, álmaidba fojtod,
ha véletlenül rám emlékezel?
(Vörös Liliom)
1 megjegyzés:
Van, ami ha véget ér is... sosem múlik el mégsem.
Egy kapcsolat véget érhet - de néha a lelki kapocs, az érzések... ott maradnak kimondva-kimondatlanul, s gátolnak meg a felejtés s újrakezdés "normális" menetében. :((
Megjegyzés küldése