Kereslek, és keresel te is,
érzem, és tudom,
túl életen, halálon,
felfoghatatlanon,
mert éppúgy, mint rügy a fához,
tartozunk mi is egymáshoz,
s ha világok omlanak
egyre, és másra,
közöttük találunk
újra egymásra,
s leszünk majd kettőből
egy is , ha kell,
mert egymásban magunkat
vesztettük el.
(Benits Klára)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése