2009. március 26., csütörtök

Szakítóvers...








Unott vagy és kissé durva

Miért csak melletted mindenki furcsa

Keresed, ki az újabb áldozat

Ez a legújabb változat?

Volt, hogy adtam, bármit kértek

De azt hiszem, már mindent értek

Bármennyire jártatom a számat

Nálad ez semmit sem használhat

Szívd a vérem, ez csodás érzés

Van még bennem néhány kérdés

Majd eljátszom, hogy jólesik

Mikor a kést épp belém teszik

Amit játszunk, egy furcsa játék

Amit kaptam, az mind a másé

Hazudhatnék, de nincs kedvem

Búcsúzzunk el, szépen csendben!

Bármit beszélsz, bármit mondasz

Hamisan szól minden mondat

Hegyekké nőtt büszkeséged

Nincs senkire szükséged

Egyedül vagy, de senki sem bánja

Titkolhatod, de mindenki látja

Nem érdekel, hogy mit hiszel

Tudom így is, hogy minek nézel

Ez olyan, mint egy bolondok háza

Csak nem tudni, hogy ki van bezárva

Fejedben sok ködös gondolat

Tartalom nélküli forma

Minden pénzem a barátod

Már nem keresel, de nem bánom

Lassan önmagadba szeretve,

Ráncos magányban mész a mennybe.


(Íróját nem mentettem el sajnos, de... nem más tollaival büszkélkedem...
szal... idézet volt!)


Nincsenek megjegyzések:

Keresés itt is - ott is...