egyszer szívembe láttam
valahogy megtaláltam
a nyitját...
a zár kattant
nem volt lakat
és döbbenten láttam milyen üres...
csak vér és izmok
de akkor miért fáj oly nagyon
mintha ólom nehéz bánattal
lenne tele
elég egy életre
csak a fele...
csak a fele...
egyszer lelkembe láttam
valahogy megtaláltam
a módját...
lebbent a fátyol
és a homályból
előtűntek életem árnyai
mind a rejtegetett
a bujkáló vágy lidércek
korlátoltan szárnyaló álmok...
józan mámoraim
az ezer éve sajgó hiányok
érted kiálltok...
érted kiálltok...
egyszer magamat láttam
valahogy megtaláltam
itt járt...
furcsa alak
már rég vártalak
mindig rajtam kívül jártál...
egyedül kóboroltál
magányos idegen
az ismeretlen Földeken
soha nem hitted
talán most megérted
jó veled...
jó veled...
(koma)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése