Rád gondolok, ha
vállizmaim sírnak
türelmes érintésedért;
de rád gondolok, ha
reggelenként nyúlok
huncutul tiszta mosolyú
oroszlános bögrémért.
Hiányod már úgy
hajította rám bűvös
árnyék-köpönyegét,
hogy nem is kereslek,
hisz hiányod is csak
rólad súg igaz, szép mesét.
Magdileona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése