Ha jámbor csöndemben keresném a szemed
és nem vetülne rám üdvöd melege
szívmagányom szorítná a mást ölelő kezed
s riadtan, görcsösen még inkább követelne.
Ha levetkeznéd rólam hű szerelmednek fátylát
meztelenné válnék, mint kő az út porában
Te csihold csak tüzed értem izzó lángját
s én perc-létemmel hímezlek sorsom vonalába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése