Boldogság
"Azt mondják a szerelem boldogít.
Ha voltál már szerelmes, nemcsak félig-meddig, de igazán, egész lényeddel és egész testeddel, akkor tudod, hogy ez nem igaz.
Valóságos örvénybe kerültél, s miközben sohasem tapasztalt varázslat borított el, kétségbeesetten tiltakoztál is ellene. Mintha nem is te lettél volna; az önelvesztés rémülete küzdött benned a "mégis akarom, nagyon, nagyon akarom!" vonzásával. Először tört rád a félelem, hogy valaki más nélkül nem tudsz élni. A részeg boldogsággal együtt megjelent az állandó gyötrelem is: a féltékenység, a búskomorság, a nagyon hiányzik fájdalma. Egy másik embert "magadévá akartál tenni", s egy-egy eksztatikus pillanat után azt tapasztaltad, hogy mint az angolna, kicsúszik az ölelésedből, s éli a saját életét. Már nem magadtól függtél, hanem tőle. És semmi más nem érdekelt az életben, csak ő.
Belenéztél a tükörbe, s nem ismertél magadra. Megszépültél, de a tekinteted olyan volt, mint a lázbetegeké.
A legdúltabb mondatokat szerelmes emberektől lehet hallani - igaz a legboldogabbakat is."
(Müller Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése