A csend hálójában

Meg kellett volna találnom, mi mindenből

szőtt erős hálót kettőnk közé a hallgatás,

a ki nem mondott szavak fullasztó sűrűje,

amitől szájunk szélére ködösödtek a betűk,

mert sohasem lehettek mondatok belőle.

Mint süketnéma néztünk egymásra, dideregve

képzelt nyarak melegében, mintha emlékeink

is meghaltak volna, vagy hosszú útra keltek,

mint soha vissza nem térő költöző madarak,

csak fészkükben maradt a vágy újjászületésre.

Egybeszáradt múltunk, jelenünk kudarcainktól

tarka takaró, alatta reszketve bújtunk meg

együtt, fáradt kezekkel húzgáltuk naponta, hogy

fázó testünket egyformán takarja, hideg elől,

bánat elől, sötét elől, egymás elől, örökre.

(Cserényi Zsuzsanna)