Nap nélküled
Leszáll az este. Szavak keringenek a foszladozó ég alatt,
kinn a városban, benn a falak közt, a fejemben is.
Fázom így, pedig melegem van, fázom mégis, hiányzol. Zúg az idő.
A keringő szavak után nyúlok, leírok egyet-kettőt, elmúlik
egy nap. Zúg, zakatol az Idő. És telik. És múlik.
Aztán megáll.
Ilyenkor végtelenül lelassul minden. Minden másodperc, mint egy
izzadságcsepp, elindul a homlokomon, csillogó ösvényt hagy maga
után, a szemembe csíp, már az arcomon gördül, iszonytatóan lassan
folyik, alig látni, hogy mozog és nem törölhetem le, nem, csak
kínoz, végre az államra ér és
lecsöppen.
És azonnal elindul a másik. Lassan, őrült lassan.
Újra eltelik egy nap.
Izzadó hátam a szék támlájához tapad, csöng a telefon,
aztán elhallgat. Megmoccan az Idő. Lezuhanyzom, az ablakhoz
megyek. Határozottan érzem, hogy megfeszül,
akár egy húr, pengésre készen. Tervezni kezdek,
térképeket terítek magam elé, számolok. Verset írok,
gitározom, lüktetek. És megremeg és megpendül és
újra zúg, zakatol, cseng-bong az idő. Hallhatatlan hangja
szétfeszíti a teret, a léleknek zenél.
Megint elmúlt egy nap nélküled.
Fej vagy írás
üres az ágyam
mint a koponyám
csészémben felforr a hideg tej
ha sohasem jössz
én akkor is várlak
hogy feloldozz
hogy magadhoz ölelj
addig is lődörgök az utcán
és csak elvétve szeretek
a város hű börtön
de erőmet őrzöm
hogy tőlem kapd vissza
régi szép nevedet
sem a világ mélye-sekélye
sem a sorsom harmadik esélye
nem köt ide semmi
nem köt ide semmi
az égbe bogoztak végérvényesen
a mégoly kevés is elég tudna lenni
de záródom s eltűnök harminckét évesen
üres az ágyam
mint a koponyám
csészémben felforr a hideg tej
az élet egy pénzdarab
feldobom néha
de tudom mi fontosabb
az írás
nem a fej
ha nem foghatom
erőtlen kezed
ölni vagy ölelni:
majdnem egyre megy
szép vagy, úrasszony
bennem egyre szebb
egymásba forrasszon
minket
új hited
vagyunk a seb
amely többé nem heged
görcseid lazítja majd a kéz
amely áld is, old is
és újra megigéz
hogy gyötrelmed hogyan törpül el
a szeretetben
ahogy átölel
a sosem-lesz jövőd
ha most elhagyod
az esélyeket
és a sosem-volt otthonod
2000. máj. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése