”…Ma úgy gondolom, hogy szükségünk lehet apró titkokra, és arra is, hogy időnként titokban tartsunk mások előtt az éppen őket érintő dolgokat. Nem is annyira az a fontos, hogy mit hallgatunk el. Sokkal fontosabb az, hogy miért? Azt tartom az elhallgatások legveszélyesebb indítóokának, hogy ez által többnek, másnak, értékesebbnek akarok látszani. Az ilyen titkok megakasztják a fejlődés lehetőségét. Amivel nem tudok szembenézni, azon nem tudok változtatni sem. Nem tudok saját példámból tanulva megértőbb, elfogadóbb lenni másokkal sem. Titkom körülfon, megkeményíti a kapcsolataim rugalmasságát, életem a látszat szintjén mozog. Ezek a látszatok hosszú ideig nem tarthatók fenn. Vagy a kapcsolatokat rontják el, vagy megbetegítenek...
(Dr.Kígyós Éva)
„Ami pedig az elhallgatásokat illeti, szánom-bánom, de én gyakran elhallgatás párti vagyok. Volt már szó ilyenekről, hogy ne hallgassunk el semmit, mert saját magunkat tesszük tönkre, megmérgezzük magunkat a hallgatásunkkal, a magunkba fojtott indulatokkal. És a kimondott szavak, a kiélt indulatok nem ölnek néha?”
(Dr.Popper Péter)
„De ha én önmagammal jól vagyok - mert ez egy hosszú folyamat, a titok, elhallgatás kontra őszinteség arányának a megváltoztatása-, az elhallgatások feltárása során szembenézek mindazzal, ami fáj, és ezt csiszolom, ez hatással van az egész életemre, akkor eljön az az időszak, amikor nem csak látszatember leszek, hanem hiszek önmagamban, tehát lesz önbizalmam.”
(Dr.Csernus Imre)
„Kell, hogy az embernek legyenek titkai. Kell egy intim szféra, ami csak az övé, amit nem kell másokkal feltétlenül megosztania. Nem kell állandóan önvallomásokkal terhelni a másikat, még ha az kíváncsi is mindenre…”
(Papp Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése