Hét Parancsszó
Szeresd az Istent, Teremtődet. Égnek,és Földnek Úrát!
Tudd,hogy teremtmény vagy,és legyél hálás,hogy ittlehetsz, szeretni mindeneket!
Szíved a tömérdek szépségbe úgyis belészakad!
Ez a Szeretet Parancsszava.
Legyél gyenge, és tűrj. Hatalmas erőd ettől növekszik.
Soha ne mutasd, soha ne használd, soha ne pusztíts.
Szabad vagy! Emeld fel magad, emeld fel a földet!
Ez az Erő Parancsszava.
Nincs megismerés, nincs tökéletesség!
De a megismerés, és a tökéletesség vágya mindenkinek kötelező.
Nincs a találás, csak keresés van, de kutatni és tanulni kell! Nyújtózni kell a Fény felé!
Ez a Bölcsesség Parancsszava.
Új, és tiszta légy minden nap. Ne tűrd a bűnt,és a mocskot,
Számoltasd el magad. Ne emlékezz, és ne felejts. Karnyújtási körben felelős vagy a világért, Önmagadért és önvalódért.
Ez az Erény Parancsszava.
Most kell élned! Most élned kell! Hited az őseredet gyökerén növekszik, ha hagyod. Hagyd hát!
A férfi Istent keresse, a nő az Istent kereső férfit.
Ez a Hit Parancsszava.
Egyetlen igazság van! Nincsenek nézőpontok. Ne pazarold a kiszabott idődet,
Tudván tudd a teremtés törvényeit,és ne harcolj ellenük.
Tanulj meg örülni korlátaidnak.
Ez az Igazság Parancsszava.
Szárnyalj szabadon! Lázadj,és élj! Keresd a szerelmet, serkentsd alkotásvágyadat,
Ne félj semmitől, menj el a szakadék széléig, add magad, olvadj fel, teremts!
Ez a Szerelem Parancsszava.
A Hét Parancsszó egyetlen hanggá olvad össze: Szeress!
Te vagy a tavasz
te vagy a tavasz bennem
te vagy akinek énekeltem
tüzes borom vagy
talizmánom
kardom vagy és növő virágom
arcodra roppant láng tapad
nem csitítod a vágyadat
tollamban tinta vagy
fekete-kék
karmod éjente rongyosra tép
hűséged örök
így másé lehet
szép neved
és lágy mindened
öled habja elborít
asszonykarod megszorít
csak álmodtam hogy halott vagyok
hogy rabló szívem kővé fagyott
te vagy a tavasz bennem
veled tovább kell mennem
2000. március
Tornyokból harangszó
dobog a szívem
hogy rázkódom belé
remeg az ágyam
a ház ahol lakom
a város robajlik megvonaglik
ahogy követi szörnyű pulzusom
reszketnek a tornyok
bennük ércesül a hang
megmozdul a föld
és szól minden harang
mert időm tornyába zárva várok
kínpad az ágyam
a levegő szökik
mert szólni mertem érted
s aki szól
azt mindig üldözik kongok én is
mint nyelvetlen harang:
magamban
és most csak azt tudom
ezt a szabadságot
nem én akartam
ls ha nem tetszik nekem
hát eldobhatom
a réz hangja remeg
és szétfoszlik semmivé
dél van
éjfél van
ez a nap
az ördögé
2000. ápr. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése