„A felelősség az, amihez »vonzódunk« – és ami alól »kivonjuk« magunkat. Ez azt jelenti, hogy az emberben ellentétes erők dolgoznak, amelyek visszatartják a felelősség vállalásától. És valóban – van valami a felelősségben, ami mérhetetlen. Minél hosszabban és mélyebben vesszük szemügyre, annál inkább észrevesszük ezt – amíg végül is a szédülésnek egy fajtája vesz erőt rajtunk: ha elmélyedünk az emberi felelősség lényegében, elborzadunk: valami félelmetes az ember felelőssége – és ugyanakkor valami nagyszerű!
Félelmetes: hogy minden pillanatban felelősséget hordozunk a következő pillanatért. Hogy minden döntés, a legkisebb és a legnagyobb egy »örök időkre« szóló döntés, hogy minden pillanatban egy lehetőséget, a pillanat által adott lehetőséget valósítom meg vagy játszom el. Mármost minden egyes pillanat a lehetőségek ezreit kínálja fel – és csak egyetlenegyet választhatok, hogy megvalósítsam: az összes többit ezzel szemben már el is vetettem és a sohasemlétre ítéltem – és ezt is »örökre«!
De mégis nagyszerű: tudni, hogy a jövő, a saját jövőm és a dolgok és a körülöttem lévő emberek jövője valamiképpen – ha mégoly csekély mértékben is – függ a minden pillanatban meghozott döntésemtől: amit általuk megvalósítok, amit teremtek a világnak, amint mondtuk – azt átmentem a valóságba és megőrzöm a mulandóságtól.
Victor Frankle
In: Langle: Értelmesen élni, i.m.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése