Én leszek
Én leszek az éjfél,
Kézenfoglak,
Szétrepesztem rajtad az inget,
Én leszek az ágy,
A lehulló könnycsepp,
Én leszek
A vággyal terhes tekintet...
Mindenestül
Ott leszek mindig
Mert Te
Engem
Megjel
Öltél...
Segítsetek
Bennem van Jézus
Bennem van az ördög
Csak rajtan áll
Hogy hogyan döntök
Hogy taxisofőr
Vagy fejvadász
Vagy lángoló tekintetű Messiás
Hogy gyilkos
Vagy költő
Vagy lelkész leszek
Nincs közötök hozzá
de
segítsetek
Kettős: pont
Nehéz, nehéz. Várni, hogy üzensz, folyton-folyvást.
A másik éned hangja: egy idegen asszony.
Honnan is tudhatnám, ostoba, örök agglegény, melyik az igazi?
Kívülről látni téged, engem: megint rászedtem magam.
Hol az egyik, hol a másik vagy, azt hittem, hittem azt,
hogy velem vagy valódi:
állandó álom: aztán szertefoszlom, amint szertefoszlik.
Játékos válasz vagy egy konok kérdésre: neked van igazad.
Bocsáss meg. Magamnak is sok vagyok olykor.
Legyél teremtett egyetlen, legalább bennem, így: lettél te, aki voltál
és leszel nélkülem egy másik, egy más, mostantól egyetlen:
az, aki nekem vagy.
Banális, hogy fáj: ebbe mindig belehalok.
Ki vagyok szolgáltatva a vágynak, hogy keresselek.
Ha soha nem találok rád, akkor is segítettél rajtam:
volt kit kutatnom.
Nehéz vagy, szeretőm. Súlyod röptessen a sírig,
terhed növesszen engem, érezd: viszlek.
Angyalhajsza
szenny-barázda
a hús: iszony
lucskos romlandó szerveimmel
halálomat hívogatom
mást is öleltél?
akkor tévedés vagy
sebhely olvadó testemen
örökké akartam gondolni rád
hittem, hogy hited végtelen
kit érintettél?
hol várt a förtelem?
lágy kapudat részeg mosollyal
kinek tártad föl
egyetlenem?
hajad milyen párnákhoz ért?
éreztél-e ajkadon vért
mikor eljött a hajnal
a lényegtelen?
nem nekem voltál szajha
ez fáj
akkor is
ha nekem többet adtál
áhítat: törékeny gyöngeség de vágyad mégis rászedett
tetted amit más asszonyok
torként ülted meg bűnödet
egy hang a torkodon felszakadt
mustrálta ragyogó testedet
kéjre éhes férfihad
szemed csillogott fényükben akkor
könnyed ezután mennyit ér?
fizethetsz-e hűséggel most
elszórt szűz-ezüstödért?
amint izzadtan elpihensz
és imára fordítod arcodat
én egyetlen dolgomhoz visszatérek
próbálom tovább
a szárnyamat
2000. márc. 16., újjászületésnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése