"Az érzéseket nem lehet megállítani, határt húzni, hisz jönnek azok maguktól. Harag, öröm, bánat, boldogság, fájdalom, csalódás, szerelem, vidámság, elhagyatottság…. Rengeteg érzelem van, amikről tudjuk, hogy létezik, ennek ellenére nem lehet kiszámítani, hogy a minket ért események melyiket váltják ki belőlünk.
Nem tudni, hogy mitől alakul ki pl. egy barátság, melyik az a pont, amikor úgy érzed, hogy a barátoddá vált a másik, hogy egyáltalán mi kell ahhoz, hogy igazán jó barátok legyetek??! Nem tudni mikor, és miért kezdesz vonzódni a másik emberhez. Nem tudod miért alakul ki szimpátia, vagy unszimpátia a másik iránt, akár egyszeri találkozás után. Csak egyszerűen érzed, és nincs tovább, ennyi.
Érdekes dolgok ezek. Mármint az érzelmek. Sok érzést nem lehet hova tenni. Nincsen olyan, hogy fekete vagy fehér. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne mindenki élete, ha mindig mindenki pontosan, és biztosan tudná, hogy mit szeretne, mit vár az élettől, mit vár a kapcsolataitól, saját magától. De ez nem így működik.
Sokszor szenvedek attól, hogy saját magamat sem ismerem. Nem tudom néha még magamat sem hova sorolni.
PL: Aki felszínesen ismer, úgy gondolja, hogy közvetlen vagyok, és vidám, de arra már rájöttem, hogy korántsem így vagy. Zárkózott vagyok….! Igen, lehet furcsa ezt olvasni sok olyan ismerősömnek is, akik jó pár éve kapcsolatban vannak velem. Sok dolog van, amiről csak tényleg olyan emberekkel tudok beszélni, akikben megbízom, közel érzem magam hozzájuk, és érzem, hogy értik nagyjából miről beszélek. Nagyon nehéz szavakba öntenem sokszor, ami nyomaszt, vagy amitől félek. Pedig vannak dolgok, amik aggasztanak, amiktől rettegek… De inkább felveszek egy álarcot, és nem akarom, hogy kiismerjenek. Mert így könnyebb…, nem kell felvállalnom, hogy baromira érzékeny vagyok, és nagyon tudnak fájni dolgok, amiket saját magam követek el, vagy mások.
Szenvedünk magunktól, szenvedünk az álarcainktól, a sebeinktől, a gyengeségeinktől, és attól, hogy nem tudunk igazán bízni az Istenben, s elhinni azt, hogy a legjobbat akarja nekünk! Vergődünk, mint egy partra vetett hal, ahelyett, hogy bíznánk. Fura egy teremtés az ember, az biztos!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése