Az ágy nem hófehér,
Az éjjel véget ér,
Tisztulni kezd most a fény.
Persze hajnal van megint,
Az idő ránk legyint.
Alvó tested mellett áll a tegnapi én.
Minden tudományunk
A tánc, amit tegnap jártunk,
Szemünkben megnőtt a vágy,
És eltűnt egy perc alatt,
Belőle semmi nem maradt,
Nem hófehér már az ágy.
Nézd, hajnal van,
A fény fellobban.
Pedig hallom még a dalt,
Ami minket összetart,
Ne hidd, hogy könnyen elhagylak.
Ó, bárcsak értenéd,
Bennem nincsen büszkeség,
Én adok testet a vágyadnak.
Veled is becsaptam magam,
De a szívem nyitva van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése