Imádság
Isten Isten
feddhetetlen Isten
angyalkirály
nálad bölcsebb nincsen
nincs mágia
nincs titok
angyalszemem felnyitod
rezzenetlen nézel engem
süllyessz el a végtelenben
Bárcsak
csípős
ázott
ízed
érzem
talán a vér?
talán a könny?
vagy barbárok dúlta
Szent Öröm
maradék íze ez?
bárcsak mindegy volna
és az angyalnak nem lenne dolga
megszámolni elmúlt lépteid
s látni tudatlan
részeg bűnöket
Makacs pillanat
feledni kéne most
de
makacs a pillanat
hallom a megbánás szavát
és
látom a lángokat
hol van belőlem a régi
én
aminek hittem magamat
hol vannak a jelek
ha idáig hoztak
miért nem vezetik
tovább
az utamat
vírus-város
törvény-örvény
félek
és
menekülök
ezer szóból egy a fontos
ezernél
csak az egy
a több
reng az épület
remegek-reszketek
ördögi szél
süvítve fújja
messze tőlem a verseket
meghalni kéne most
de
makacs a pillanat
várom a megváltás szavát
és
– csukott szemmel, az életemmel –
látom
mindig
a
lángokat
Némafilm
Mint
áldás vagy varázs
úgy
borul
rám a tested
egymásban
lassan elvegyülünk
ölbe
tett kézzel
ül most itt a Csönd
nézi
ahogy szeretkezünk
Útravaló
amikor indulsz a farkasok közé
ne báránybőr gúnyádba bújj
viseld ha kell a afalka színeit
joguk van látni és nem érteni:
álruhád alatt
magadra engem öltesz
a pajzsod én vagyok
és jusson eszedbe egy elrontott
szavam
amelyben ott ragyogsz
és őrizz meg eltévedt gondolattal
kát táncod között
dobbanva állj meg mint a szív
hangom ha zendül benned
felejts el engem ha alszol
nyugtod légy és mély legyen
nem lápos föld vagy
pazar tulajdon
birtok és kontár műremek
nem követlek
és nem taszítlak
várok mint a vén hegyek
erdőim alusznak
egymást ölelve
bennem így vernek gyökeret
hogy legyen
aki megtartson engem
ha tántorodom
ha megremegek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése