Pygmalion dala
megírom neked a versemet
szoborrá magamban
így növesztelek
reggelre kelve
lerontlak újra
szűz ujjam közt
te vagy most a gyurma
rézből anyagból
sosem volt magamból
az öncsalás csontjain
felépítelek
halhatatlan és magasztos leszel
mint barbár faragta
kontár műremek
magamon nevetve
hitetlen nézlek
tisztának látlak
mint zsuzsannát a vének
márvány szemedben valódi könny
hogy megőrjítettél
most megköszönöm
Testhimnusz...
Tested minden szeglete lágy,
Két vállra fektet a vágy.
Tűztől forró minden ajkad
A kétely benned végre alhat
Rajtad győzni fog a tested
Biztos érzed, el nem enged
A kéj benned már alig fér meg
A mámor ellen nincsen érved
A tűz most szorít összeroppant
Téged, olthatatlan katlant
A tested újra győzni készül
Összes bűnöd mind elévül
Nem mutatsz most hazug kedvet
Minden sejted ordít, reszket
Nem fordulhatsz innen vissza
A szándék mint a véred tiszta
Egyetlen szó hallgat benned
Minden arra szólít, tedd meg
Tedd meg!
Tedd meg!
Maroknyi habbá roskad a tested...
Szörnyű jel
mit érzek?
mennyit?
mekkorát?
nem számolom
de érzem rajtad az illatát
a bőrödön csillogó igazat
a megvallhatatlan kínokat
az idő mérgét ahogy dolgozik
a hiányodat
mert nem vagy itt
valahányszor engem elfelejtesz
puha tenyér vagy
magadból kiejtesz
zuhanok csak és eltűnök
az ágy mögött
a fű között
mint elgurult üveggolyó
ha megtalálsz is
meghalni jó
te vagy akitől megtudom
a csodára nekem is lehet jogom
köszönlek
várlak
ez mind te vagy
anya és angyal
csak el ne hagyj
mert akkor
magamba miattad tépek
és jönnek a szomorú képek
mert képes vagyok ölni és halni
a világba végül belemarni
dühöm és bosszúm
szörnyű jelét
hogy szerettelek
és
nem volt elég
Élj velem
ezt nem mondtam még senkinek
nem reméle, hogy elhiszed
de megmenthetnéd az életem
élj velem
mondom
tűrd amit nem tűr senki sem
fordíts egyet az életen
döntsünk mindenről hirtelen
élj velem
tudom a választ
egy női nem
nevetsz a képtelen helyzeten
meg nem kapom
el nem veszem
és nem mondom többé
élj velem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése