2008. október 30., csütörtök

Kovács Ákos versek 4.







Quo Vadis

hová mész?
itt a helyed vár
megvetve
örökre

szélesre tárt
kapuim mögül
hívlak
hangom a csendbe vész
jóslat vagyok
szólítlak egyre
hová mész?
igaz
beteljesülés?

2000. július 30.



Nincsenek angyalok

sorsokban osztozom
vad tévelygő vagyok
vakon jött csecsemő
aki nem látott Napot
és vagy e világnak
vezére s bajnoka
a fénynek katonája
az igaznak indoka

hívj mindig engem
és csak magadba nézz
szépülő kép vagyok
ahogy elméd felidéz
s hogy közöm volt hozzád
most megköszönhetem
maradsz, aki voltál:
az én egyetlenem

ha volna is bennem
a boldogságra jog
nem élhetek vele
mert hitem meginog
rendet tenni jöttem
át száz sikátoron:
a főutcán a káoszt
nem fokozhatom lángolnak a szárnyak
a könny forró viasz
nem tarthatsz meg engem
mert nem hozok vigaszt
nem vagyok jó hír
csak tettenért remény
szélsodorta verssor
fennhéjázó erény

s ha nem felejtesz el
tán meg sem halok
Isten hozzád, világ
nincsenek angyalok

2000. augusztus 15.



Bogár a kőben

ragaszkodom
és
szeretek
tovább nem növeszt
semmi engem
meg nem békít
és
nem uszít más
a világ s a magam bűne
ellen

gyantád vagyok
körülölellek
önmagamba átemellek
mint
a megdermedt kőben
az időben
ragadt
ős-bogarat
őrzi a ragyogó
jáspis vagy smaragd

2000. augusztus 20.



Nincsenek megjegyzések:

Keresés itt is - ott is...