Az éj felén túl
Ülök a csönd hideg kövén
a sötétség méri a perceket
nem csodálkozom ítéletén
hogy boldognak lennem nem lehet
az éj felén túlról ha visszanézek
látom kezemre könny csorog
és bőröd illatát idézem
mint majd engem idéznek a verssorok
arcod nem az én párnám nyomja
gazdád legeltet tűző napon
bomlott vagyok: az eredet bolondja
vágtatnék váltott szavakon
hozzád aki anya és angyal
fájdalmas dísz a lelkemen
szólítlak minden ozdulattal
asszonyom és egyetlenem
Figyelj rám (részlet)
[...]
szeretnélek felhívni most
és elmondani
hogy megvagyok
szeretném hallani
a hangodat
persze tudom
hogy
alszol
és nem szabad
mégis
szeretnék meghalni
hogy figyelj rám
hogy Te simítsd ki
az arcomat
Az utolsó szivesség
saját leélt hajnalaimba
az éjjel felől jövök
és könyveknek köszönöm
hogy tanítanak
nem olvasni de írni
boldogabb vadság nem létezik
mint meglátni a Napot
a hosszú ébrenlét végén
-lesz mégis élet-
és úgy aludni el
hogy sem közöny sem bánat
bennem
nem ver gyökeret
hogy mások kicsinysége
nem növeszt meg engem
a reklámszöveg-író tompa élcét
ha dalba írja is neve
kihullik kezemből elejtve
az igaz szó ércén látod
széttörik
neki bűn és erény
csak ócska képregény
kapzsi küszködése
csak zavart nevel mélyíti
az Idő ráncait
most szólok
mert
végül és újra
a dolgom az lett
hogy szavakból rakjam össze
ami eltört
ami megvolt
tavam felszínén ragyogjon a mennybolt
s ha végül
a harag ékszerét levéve
meghalni
dísztelen megyek
ez lesz az utolsó szivesség
amit a világnak megteszek
Lassú flamenco
Hűvösen
hunyorog a Nap
fehér
csendjét szétkeni mindenen
száradó ruhák dermedt lobogása hallik
és
lágy zümmögések
és
suttogó zajok
és
kilépek a sajgó délutánba
és homlokom ráncolva rögtön
elvakulok
ma éjjel
az
emlékeddel
alszom vagy virrasztok
hisz' megtörtént már párszor
makacs fájdalommal kívánom a hajnalt
kérlek bocsáss meg
nagyon
hiányzol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése