Egyetlen hívó szó elég
Egyetlen hívó szó elég
és rózsaszínű derengés lebeg
lüktetnek tompa lágy zenék
nyirkos langymeleg
pattant új rügyet.
A kényelemből elég lesz hamar
egyszerre fájni kezd a lét
a kitelt idő még több fényt akar
így feszíti szét bársony keretét.
Egyetlen hívó szó elég
egyetlen elomló alak
a hevült ösztön máris lánggal ég
egy vétlen mozdulat
és a gyöngysor elszakad.
Ziháló párnák közt a nász
tengernyi kéjben fuldokol
fokozza önmagát a láz
egy hullámfodor mindent elsodor.
Csöndekkel barázdált beszéd
a boton kopott markolat
egyetlen hívó szó elég
és mindent felad a búcsúzó tudat.
Az elme emléket hadar
egyszerre fájni kezd a lét
a kitelt idő még több fényt akar
így feszíti szét korhadt keretét.
Gladiátor
ha utolsó csatád jön
bukott hadvezér
adj hálát akkor
minden napodért
mert
votál te hős
és voltál hontalan
háború kegyeltje
háborítatlan
haldokló aggastyán
és hű
örök
gyerek
életed százféle
tobzódó szerep
de mind egyetlen
képpé összeáll
nem szégyenít meg
semmilyen halál
szeretni
küzdeni
nem volt elég
nem pusztít el
száz vereség?
röhögnek a gyávák
ha nem leszel bátor
te arénába tévedt
kóbor gladiátor
tudd:csak a harc
csak az éri meg
jelzi a válladban rángó ideg
a világ mocskát
hogy eltöröld
míg el nem nyel
az anyaföld
A lepkegyűjtő
Gombostűre szúrva szépen
ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen
az öröm talán ittmarad.
Mennyi kérdés, mennyi féltés
sok értelmetlen áldozat.
A lepkegyűjtő emlék után kapkod
és felgyűlik a holt anyag.
De bárhogy fáj: elmúltál!
Te gyáva perc
te bűntelen, te tiszta
nem idézhet vissza semmi már.
Bárhogy fáj: elmúltál!
Te drága perc
te bűntelen, te tiszta,
nem idézhet vissza semmi már.
Gombostűre szúrva szépen
ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen
az öröm talán ittmarad.
Az illatodról
Az az illat a nyakadon...
Nem, nem a parfümöd;
A hajad, a bőröd, a csontod illata,
Puszta létezésed lángforró szaga,
A szaru tobzódó mámorpárlata,
A fölhabzó erény tarkód szegletén,
A testedből fonódó vágy ütőerén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése